Olyan régi népszokásokat mutatunk be, amelyek nagy része már feledésbe merült, bár néhányat érdemes lenne feleleveníteni. Ha szeretnéd felélénkíteni a karácsonyi időszakot, olvass tovább, hiszen remek programlehetőségeket is találhatsz köztük, amibe a gyerekek is szívesen részt vesznek.
A regölés
A regölés énekmondást, köszöntést jelent, ami a párokat összeboronáló és egyben adománygyűjtő szokás volt. A regősök december 26-tól újévig jártak házról házra és élvezték a közös együttlétet, éneklést. A legények kifordított bundát viseltek, láncos bottal és köcsögdudával mentek olyan házakhoz, ahol még eladósorban lévő leányok éltek, elsősorban nekik énekeltek.
Amikor megérkeztek a házhoz, a regősök engedélyt kértek a házigazdától, hogy elmondhassák a „hej regő rejtem” refrénű termékenységi éneket. Ezután köszöntőt mondtak és a csodaszarvas legendáját is elmesélték. Ezt követően bemutatkoztak, elmondták kik ők és honnan jöttek, majd a gazdának és egész családjának jó egészséget, gazdagságot és nagy vagyont kívántak. A ház leányát ezután „összeregölték” egy, a csapatban lévő legénnyel.
Borszentelés
Szent János napján, december 17-én minden család egy üveg borral ment a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak, beteg emberek és állatok gyógyítására is használták, ráadásul a boroshordókba is öntöttek belőle, hogy ne romoljon el a nedű.
A pásztorok karácsonyi vesszőhordása
Karácsony előestéjén a pásztorok vesszőkkel a kezükben jártak házról házra, hogy a gazdasszony a köténye segítségével kihúzzon néhány vesszőt. Ez a szokás az állatok egészségét hivatott megőrizni a következő évben.
A vesszőért cserébe a pásztorok bort, cipót, néha pénzt is kaptak. A gazdasszony a vesszővel megveregette az állatait, hogy azok egészségesek legyenek. Természetesen, amikor szükség volt rá, a rossz gyereket is megsuhintották a vesszőkkel, utóbbiról ne vegyünk példát.
Ostyahordás
Karácsony böjtjén vagy néhány nappal előtte a kántortanító az iskolában tanuló diákokkal ostyát küldetett haza a család többi tagjának is. Az ostyáért cserébe a tanárnak lisztet, babot, tojást, kolbászt, hurkát és mindenféle földi jót küldtek vissza. Az ostyát vivő gyerekek pedig pénzt, almát vagy aszalt gyümölcsöt kaptak a fáradozásukért.
Az ostya egyébként a karácsonyi hagyományos vacsora fontos része volt, gyakran ették mézzel vagy akár fokhagymával együtt. Ez a szokás nyomokban ma is megmaradt, hiszen illendő karácsonykor házi süteményeket és finomságokat ajándékozni szeretteinknek.
Kántálás
A karácsonykor énekelt verses köszöntőket kántálásnak nevezték. Elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, egészen éjfélig. Ezt nem adományért cserébe tették, hanem azért, hogy így köszöntsék a szeretteiket, hogy örömöt és szeretet vigyenek minden otthonba. Ez igazán szép szokás, amit érdemes lenne feleleveníteni.
Mendikálás
A mendikálás egy adománygyűjtő szokás volt karácsony tájékán. Elsősorban a gyerekek jártak házról házra adományt kérni a falusiaktól. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekéredzkedtek a házakhoz és némi ajándék fejében karácsonyi dalokat énekeltek. Néhány amerikai filmben még láthatunk ehhez hasonló hagyományt, mindenesetre nagyon kedves cselekedet, a szépkorú szomszédok is biztosan nagyra értékelnék a gesztust.
Betlehemezés
A betlehemezés talán az egyik legnépszerűbb, még ma is élő hagyomány. Ez az egyházi eredetű népjáték Jézus születésének történetét mutatja be. Szereplői általában házilag készített jelmezekbe öltöznek és a díszlet legtöbbször jászolt vagy betlehemi kistemplomot is tartalmaz.
A kis előadást szent énekekkel és kedves párbeszédekkel elevenítik fel. A régi hagyományok igazán csodálatos részét képezték az ünnepnek, ha van kedved, próbálj ki te is párat a családoddal.
